Így aztán csütörtökön útra keltünk! A hét eleji esőzések nem sok jóval biztattak, de szerencsénkre csak heves felhőátvonulásban volt részünk! Na meg csodálatos látványban...de azt majd később!
Maklár volt az első állomás, ahol felvettük Tomi barátunkat, akinek a napokban volt a szülinapja. És készült is a Tar-kőre, de pedagógusként szeptember közeledtével már nem csak Ő osztja be egyre szűkülő szabadnapjainak számát... Így végül hárman vágtunk neki az Eger-Felsőtárkány-Bükk útvonalnak.
A Bányahegyi-parkolóig vezető út nagy része pár éve kivételes minőségű, szeretek ott vezetni és ismerem is, mint a tenyeremet! Heves és Borsod megye határában aztán a légcsillapítókat felébresztettük kényelmes rángatózásukból...onnantól kezdve az út minősége némileg romlik...Persze a völgyben elnyúló Répáshuta látványa hamar elterelte a figyelmünket a kátyúkról...vannak leírhatatlan pillanatok, amikor az ember kiszabadul a természetbe, akárhogy is nézzük, ez egy ilyen pillanat bármikor járok erre! Megállni és gyönyörködni nem nagyon van hely, de az a pár pillanat mélyen beleég az ember agyába, amíg letekint az egyik legszebb hegyi falura!
A parkolót elhagyva fokozottan védett területen indultunk felfelé a zöld turista jelzésen. A Nagymező irányába felvezető szerpentint keresztbe levágó útvonal fenyveseken és bükkösökön átvezető kaptatója hamar bemelegítette az izmainkat! Felhős, szeles időben értünk fel Nagymezőre, ami méreteivel és csodás formáival mindig elbűvöl! Megszámlálhatatlan víznyelője, foltokban előbukkanó fura bokrai, kiégettnek tűnő fái és a szél hátán érkező lódobogás kísértetiessé teszik ezt a helyet! Mesés helyet találtunk egy fa alatt, ahol ebédünk elfogyasztása közben bizony előkerültek a kabátok is! Fent a nyílt terepen erős, csípős szél fújt már. A lovakat hiába kémleltük, amíg elláttunk...még az istállóig is felmentünk, de minden kihaltnak tűnt.
Utunkat visszafelé folytattuk, amerről jöttünk, de a mezőt egy másik úton hagytuk el Olasz-kapu irányában. Amint kiértünk a műútra egy turista párba botlottunk, akik bőszen nézegették a térképet! Kiderült Olasz-kapu felől indultak el a tanösvényen és amint kiértek a kékre elbizonytalanodtak és rossz felé fordultak. Térkép nélkül sétáltak, így ajánlottuk nekik, hogy ha már idáig eljöttek ne hagyják ki a Nagymezőt!
Mi hamarosan letértünk a műútról és elkezdtünk felkapaszkodni a Tar-kő irányába. Akkor már látszódott az ég kékje és sütött ránk a nap is, hamar elraktuk a kabátot! Az erdőből kiérve olyan látvány tárult elénk, amilyet csak akkor láthat az ember, ha ide feljön és olyan szerencséje van, mint akkor nekünk. Nem jártam még itt fent ilyen tiszta időben...Nem is hittük, hogy a reggeli nagy felhők ennyire eltűnnek, mire felérünk...A Mátra sziluettje, a Nagy-Eged, Eger, Felsőtárkány és a Hór-völgy...nem győztünk jobbra-balra nézelődni! gyönyörű volt!
Egy kis energia utánpótlás és némi édes teher átadása (ajándék átadása az ünnepeltnek) után "átugrottunk" a Három-kőre, ahonnan integettünk 20 perccel ezelőtti önmagunknak a Tar-kő szirtjei felé. Majd elkezdtünk lefelé ereszkedni vissza a kocsihoz.
Nem először és nem is utoljára jártunk erre. Egy bő hónap múlva Less Nándor Emléktúrák a Bükkben ( http://nomegalljcsak.hu/ ), aminek a szervezésében évek óta részt veszünk. Ezt a területet is azért ismerem, mert az évek során sokszor szalagoztunk erre. Mint ahogy a túra előkészületei közben most is szakítottunk időt arra, hogy pótoljuk az elégetett kalóriákat Répáshután a Vadász Vendéglőben! :) Nem könnyű tele hassal vezetni...persze bicajozni még problémásabb...
Remek nap volt! Tele élményekkel, sok beszélgetéssel, pillanatokkal, amiknek egy részét lencsevégre kaptam...csemegézzetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése