Egész nap munka közben az eget kémleltem...utálom a szelet, de a felhőket szeretem! :) Alig vártam, hogy hazaérjek és elindulhassak valamelyik égtáj felé. Felhőket és bármit lefotózni, ami szembejön velem.
Rögtön az elején jött is az első meglepetés, amikor a legközelebbi tanyáról kivakkantott két bernáthegyi...reflexből nyúltam volna a bicikli titkos rekeszébe egy kőért, de rájöttem, hogy nem postás vagyok, hanem fotós...vagy mi fene! Kutyák láncon, lenyugodtam, baktattam tovább...az első említésre méltó szemmel látható csoda egy szitakötő személyében mutatkozott, de fürge volt...amint lehajoltam megneszelt és elillant. Amint felemelkedtem, döbbenetes látvány tárult elém: a tejszínhab különböző formációit utánzó hatalmas fehér felhők és az ég kékje előtt egy nagy madár szörfölt szemben a széllel. Szinte alig haladt előre, én meg a fák közül néztem...kellett pár másodperc, hogy rájöjjek akár le is fotózhatnám, ahelyett, hogy csak tátom a számat!
Nemsokkal ezután újabb modell jelent meg a poros úton, egy lepke. Csodaszép mintázata csak úgy szikrázott a lemenő nap fényében. Ha akartam volna akár makro objektívvel is fotózhattam volna, egyáltalán nem zavartatta magát!
Hazafelé a kutyáktól félve elraktam a gépet a táskámba...hogy ha futásra kerülne a sor, ne legyen baj...persze a kutyák csak hangoskodtak az input meg csak jött...úgyhogy lett városi kép is a végére! :)
csók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése