Ma egész nap az eget bámultam! Szerencsére nem azért, mert esőtől féltem. Kristálytiszta kék ég és hatalmas gomolyfelhők (meteorológus nyelven cumulus) tánca tette lenyűgözővé a kilátást! A Zagyva-gátra is felmerészkedtem...dacolva a nyomkövetővel...ott fogyasztottam el az ebédemet a fűben ülve. Jobb volt, mint a kocsmában! :)
Délután aztán nem bírtam magammal és kellemes sétakocsikázással egybekötött felhőportyára mentünk! Megérte! :D
A fényképezés olyan, mint a zene - odafigyelést és tökéletes összhangot igényel. Ha ez a kettő meg van, csodálatos dolgok születhetnek belőle. Mindig is szerettem volna zenélni! :) Hangszerem már van - színpadra hát!
2013. szeptember 13., péntek
2013. szeptember 11., szerda
elmultnapok.rar
Vasárnap és kedd közötti pillanatok sorakoznak egymás után mappába rendezve. Szép az élet!
Vasárnap még nem gondoltam, hogy kész lesznek határidőre a betakarítás jeligére várt képek. Vártam egy alkalomra, amit szóban lebeszéltem valakivel, de ki tudja miért, nem akart összejönni a dolog...pedig mindenképp valami gépesített mozgalmas dolog kavargott a fejemben...silózás, cukorrépa - ilyenek voltak betervezve. Aztán elmúlt és jött a cidri: hogy lesz így kész? Szombaton le kell adni... Aztán persze jött a szokásos kiszúrja szememet effektus. Göröngyös és bonyolult helyett, sima és egyszerűbb! És hipp-hopp egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egy furgonban ülök Pistivel, zötykölődünk a határban egy rögös úton és megérkezünk senki földjére. :)
A gazdaság, ahol a gépek, az állatok és az épületek vannak már maga megérne egy "pár tekercs filmet", de mi most céltudatosabbak voltunk és egyből megmásztuk a legnagyobb masinát, a kombájnt! Sosem ültem még ekkora szörnyben és el se hittem, hogy a fülkében még anyósülés is van, mindaddig, amíg nem kínált hellyel a sofőr! :D Szűkösen, de meg voltunk! Birkák, kutyák, madarak, tengernyi föld amerre csak néz az ember és mi araszoltunk az úton azzal a monstrummal! Kicsit illúzióromboló volt, de a munkára fókuszáltam! A legparásabb élmény az volt, amikor a géppel szemben guggoltam a napraforgó között - jó hangos egy ilyen masina!
A macskákról mit is lehetne mondani...a legkisebb az még szinte szavakba sem foglalható. Gyönyörű kis bálna...alig bír mozogni: egyedüli kölyök, hízik rendesen! Nagy tesó és anyuka...és az ős Vuki mint egy nagy család ott nyüzsögnek körülöttünk nap, mint nap...egyszer-egyszer lencsevégre tűzöm őket! :) Azt hiszem az állatokról lehet a legcukibb képeket csinálni, mert nem tudják, hogy mit csinálok...nem tudják, hogy pózolni kell! Ugyanúgy viselkednek mindig!
Vasárnap még nem gondoltam, hogy kész lesznek határidőre a betakarítás jeligére várt képek. Vártam egy alkalomra, amit szóban lebeszéltem valakivel, de ki tudja miért, nem akart összejönni a dolog...pedig mindenképp valami gépesített mozgalmas dolog kavargott a fejemben...silózás, cukorrépa - ilyenek voltak betervezve. Aztán elmúlt és jött a cidri: hogy lesz így kész? Szombaton le kell adni... Aztán persze jött a szokásos kiszúrja szememet effektus. Göröngyös és bonyolult helyett, sima és egyszerűbb! És hipp-hopp egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egy furgonban ülök Pistivel, zötykölődünk a határban egy rögös úton és megérkezünk senki földjére. :)
A gazdaság, ahol a gépek, az állatok és az épületek vannak már maga megérne egy "pár tekercs filmet", de mi most céltudatosabbak voltunk és egyből megmásztuk a legnagyobb masinát, a kombájnt! Sosem ültem még ekkora szörnyben és el se hittem, hogy a fülkében még anyósülés is van, mindaddig, amíg nem kínált hellyel a sofőr! :D Szűkösen, de meg voltunk! Birkák, kutyák, madarak, tengernyi föld amerre csak néz az ember és mi araszoltunk az úton azzal a monstrummal! Kicsit illúzióromboló volt, de a munkára fókuszáltam! A legparásabb élmény az volt, amikor a géppel szemben guggoltam a napraforgó között - jó hangos egy ilyen masina!
A macskákról mit is lehetne mondani...a legkisebb az még szinte szavakba sem foglalható. Gyönyörű kis bálna...alig bír mozogni: egyedüli kölyök, hízik rendesen! Nagy tesó és anyuka...és az ős Vuki mint egy nagy család ott nyüzsögnek körülöttünk nap, mint nap...egyszer-egyszer lencsevégre tűzöm őket! :) Azt hiszem az állatokról lehet a legcukibb képeket csinálni, mert nem tudják, hogy mit csinálok...nem tudják, hogy pózolni kell! Ugyanúgy viselkednek mindig!
Címkék:
betakarítás,
bolha,
bolhapiac,
cica,
Felsőtárkány,
föld,
határ,
kombájn,
macska,
napraforgó,
ősz,
piac,
tó,
vásár
2013. szeptember 3., kedd
egy kis délutáni görkorizás a határban
A címből adódó kérdésekre a válasz: okostelefonon applikáció mér sokféle mozgást (futás, bicajozás, séta...) távot, időt, stb. Szoktuk használni futás közben. Gondoltam ha már kiszabadulok a természetbe és nem futok, akkor beállítom sétálós üzemmódba...hogy miért böktem mégis a "skate"-re??? Nem tudni...de a vége majdnem 4 km görkorizás lett! :)
Egész nap munka közben az eget kémleltem...utálom a szelet, de a felhőket szeretem! :) Alig vártam, hogy hazaérjek és elindulhassak valamelyik égtáj felé. Felhőket és bármit lefotózni, ami szembejön velem.
Rögtön az elején jött is az első meglepetés, amikor a legközelebbi tanyáról kivakkantott két bernáthegyi...reflexből nyúltam volna a bicikli titkos rekeszébe egy kőért, de rájöttem, hogy nem postás vagyok, hanem fotós...vagy mi fene! Kutyák láncon, lenyugodtam, baktattam tovább...az első említésre méltó szemmel látható csoda egy szitakötő személyében mutatkozott, de fürge volt...amint lehajoltam megneszelt és elillant. Amint felemelkedtem, döbbenetes látvány tárult elém: a tejszínhab különböző formációit utánzó hatalmas fehér felhők és az ég kékje előtt egy nagy madár szörfölt szemben a széllel. Szinte alig haladt előre, én meg a fák közül néztem...kellett pár másodperc, hogy rájöjjek akár le is fotózhatnám, ahelyett, hogy csak tátom a számat!
Nemsokkal ezután újabb modell jelent meg a poros úton, egy lepke. Csodaszép mintázata csak úgy szikrázott a lemenő nap fényében. Ha akartam volna akár makro objektívvel is fotózhattam volna, egyáltalán nem zavartatta magát!
Hazafelé a kutyáktól félve elraktam a gépet a táskámba...hogy ha futásra kerülne a sor, ne legyen baj...persze a kutyák csak hangoskodtak az input meg csak jött...úgyhogy lett városi kép is a végére! :)
csók!
Egész nap munka közben az eget kémleltem...utálom a szelet, de a felhőket szeretem! :) Alig vártam, hogy hazaérjek és elindulhassak valamelyik égtáj felé. Felhőket és bármit lefotózni, ami szembejön velem.
Rögtön az elején jött is az első meglepetés, amikor a legközelebbi tanyáról kivakkantott két bernáthegyi...reflexből nyúltam volna a bicikli titkos rekeszébe egy kőért, de rájöttem, hogy nem postás vagyok, hanem fotós...vagy mi fene! Kutyák láncon, lenyugodtam, baktattam tovább...az első említésre méltó szemmel látható csoda egy szitakötő személyében mutatkozott, de fürge volt...amint lehajoltam megneszelt és elillant. Amint felemelkedtem, döbbenetes látvány tárult elém: a tejszínhab különböző formációit utánzó hatalmas fehér felhők és az ég kékje előtt egy nagy madár szörfölt szemben a széllel. Szinte alig haladt előre, én meg a fák közül néztem...kellett pár másodperc, hogy rájöjjek akár le is fotózhatnám, ahelyett, hogy csak tátom a számat!
Nemsokkal ezután újabb modell jelent meg a poros úton, egy lepke. Csodaszép mintázata csak úgy szikrázott a lemenő nap fényében. Ha akartam volna akár makro objektívvel is fotózhattam volna, egyáltalán nem zavartatta magát!
Hazafelé a kutyáktól félve elraktam a gépet a táskámba...hogy ha futásra kerülne a sor, ne legyen baj...persze a kutyák csak hangoskodtak az input meg csak jött...úgyhogy lett városi kép is a végére! :)
csók!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



















































