Nem így terveztem, de így alakult! Így legalább már egy hete itthon vagyok...szokom a pörgés nélküli életet...ami egy magamfajta embernek nem is olyan egyszerű! :D Szeretek emberek között lenni, ezért is imádtam a postáskodást...amíg csak arról szólt, amiről... Most itthon vagyok egyedül, csinálom a dolgaimat, zenét hallgatok, nyomtatót szerelek (persze...elromlott...), nincs körülöttem zsongás, nem szól rám senki, hogy miért nem teljesítem a tervet...NEM! Nem hiányzik! De hat évig napi (átlag) 8 órában erről szólt minden napom. Úgy gondolom mindig is jól irányítható alkalmazott voltam (a saját törvényeimet alkalmazva...néha kiskapukon átcsúszva...), most viszont a feleségem lett a főnököm...és a közös cégünk alkalmazottja lettem! :D Kell ennél több?!?
Egy netes képpel zárom le ezt a fejezetet! És még valamit! Minden tiszteletem azoké, akik a Posta alkalmazottai!!! Akár hány éve is! Mindig tisztelettel fogok Rátok nézni, mert tudom, mi minden van a munkátok mögött! ;) Puszi&Pacsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése