Olyan kupac élmény halmozódott fel bennem azalatt a 4 óra alatt, hogy egész nap csak ez kattogott bennem! Alig vártam, hogy hazaérjek és átnyálazzam a képeket! Szerencsére éppen sikerült elérnem a korai buszt, így nem kellett még másfél órát malmoznom Berényben.
...éppen tegnap küldtem el egy tanáromnak egy motivációs levelet a fotózással kapcsolatban...ma olyan tiszták az érzéseim, hogy legszívesebben újra írnám az egészet! Itt dübörög a véremben az egész...olyan, mint valami vírus. Tegnap délután óta ezer a pulzusom. Most, miután feltöltöttem a képeket és a modellem is pozitív véleménnyel van az egészről...teljes extázisban vagyok! Legszívesebben kirohannék a puszta közepére és üvöltenék, mint egy sakál!!! :D Kedves olvasó! Te, aki bármennyire is ismersz engem, kérlek adj még nekem lehetőséget, hogy átéljem ezt az élményt százszor és ezerszer!!!
Andi, olyan voltál, mint egy tavaszi táj, aki éppen most ébred téli álmából! Az elején megszeppenten-akár én-, majd fokozatosan kezdtél kinyílni, mint egy mezei virág! Kipattantak a szirmaid, megjelentek az első mosolyok, kezdtél önfeledten nyújtózkodni a napsugár felé...szomjaztad a fényt. Úgy hajlongtál, ahogy csak egy virág tud a völgybe betörő széltől...Nem folytatom, mert nincs vége! Csodás volt! És nagyon büszke vagyok a végeredményre! - köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése