2013. július 28., vasárnap

Jászsági Randevú

Nem érzem túl jól magam lovak között...túl nagy állatok, nincs meg a biztonság érzete! Egyszer ültem lovon, csak futószáron köröztünk ... nem voltam nyeregben! :)
Lovas hintók felvonulása volt pénteken Jászapátin, sok szép fogat érkezett a környező településekből. A hőség embert - és lovatpróbáló volt, az útvonal pedig hosszú. A lovak nagyon kikészültek mire célba értek, de hálásan rágcsálták el a zabot, amit akkor kaptak. Este neves fellépők szórakoztatták a közönséget - Cozombolis barátunkat már másodszor láttam fél éven belül, de még most sem lettem rajongó...őrület!!!

Szombaton vizsga várt ránk - a fotós csoporttal első házi feladatunk kiértékelésén vettünk részt. Egy kép sem maradt kritika nélkül, ami fájt szerintem mindenkinek...én is megkaptam a magamét a tökéletesnek hitt képeimre, mégsem tudtam ellenérveket felhozni, mert nem kellett! Egy profi szem látja azt, amit mi még nem. Nem elég csak megnyomni a gombot-ez mindig is nyilvánvaló volt számomra! Komponálni, megtervezni egy képet nagyon nehéz. Rá kell állni az ember agyának, hogy ne csak sorra lője a képeket, amiből majd egy-egy jó kép lesz! Én nem vagyok szégyenlős odamenni egy-egy téma elé, nem jövök zavarba, ha zárt környezetben kell elővenni a gépet...de ez nem elég! Másképp adja át mindenki a fotózás érzését. Az is, aki fotóriporter és az is, aki stúdióban van otthon. A lényeg mégis a tervezés!
Ezek a képek egy rendezvényen készültek, ahol volt idő gondolkozni, volt lehetőség játszani! Új ötletekkel vérteződtem fel és alig várom, hogy kiforrja magát a következő házi feladat ötlete! :)




















2013. július 22., hétfő

Andi

Tegnap Egerben jártunk...megint...fotóztam...megint...annyira jó volt...megint!!! :)

Olyan kupac élmény halmozódott fel bennem azalatt a 4 óra alatt, hogy egész nap csak ez kattogott bennem! Alig vártam, hogy hazaérjek és átnyálazzam a képeket! Szerencsére éppen sikerült elérnem a korai buszt, így nem kellett még másfél órát malmoznom Berényben.

...éppen tegnap küldtem el egy tanáromnak egy motivációs levelet a fotózással kapcsolatban...ma olyan tiszták az érzéseim, hogy legszívesebben újra írnám az egészet! Itt dübörög a véremben az egész...olyan, mint valami vírus. Tegnap délután óta ezer a pulzusom. Most, miután feltöltöttem a képeket és a modellem is pozitív véleménnyel van az egészről...teljes extázisban vagyok! Legszívesebben kirohannék a puszta közepére és üvöltenék, mint egy sakál!!! :D Kedves olvasó! Te, aki bármennyire is ismersz engem, kérlek adj még nekem lehetőséget, hogy átéljem ezt az élményt százszor és ezerszer!!!

Andi, olyan voltál, mint egy tavaszi táj, aki éppen most ébred téli álmából! Az elején megszeppenten-akár én-, majd fokozatosan kezdtél kinyílni, mint egy mezei virág! Kipattantak a szirmaid, megjelentek az első mosolyok, kezdtél önfeledten nyújtózkodni a napsugár felé...szomjaztad a fényt. Úgy hajlongtál, ahogy csak egy virág tud a völgybe betörő széltől...Nem folytatom, mert nincs vége! Csodás volt! És nagyon büszke vagyok a végeredményre! - köszönöm! :)