vihar

(az olvasáshoz és a képnézegetéshez ezt a zenei aláfestést ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=djdwvc0_l1M )

Hajnalban munkába menet 20 perc buszozás teszi felejthetetlenné a reggeli fényeket - persze ez főleg nyáron okoz örömet...a téli sötétségnél és kómánál kevés rosszabbat tudok :) De most, amikor már 5kor simán világos van és a nagy büdös pusztát keresztbe hosszába átlátni és a Mátra sziluettje is ad némi pluszt ... na ilyenkor vágyom arra, hogy kiszabaduljak a pusztába és napokig csak menni és menni és minden, ami szembejön azt jól megnézném magamnak!!!

Az idei nyár elég viharos eddig...nem az első gyors záport éltük már át. Ma is jött egy rapid futam - nem tartott tovább 10 percnél, a fecskék csak úgy cikáztak előtte-mint akik fejvesztve menekülnek előle...pedig csak játékosan szörföltek, sorra lovagolták meg a légáramlatokat, volt hogy egy helyben vitorláztak és röhögték szembe a szelet és a közeledő jégzáport. Talán még bele is mosolyogtak a villanó fénybe - igazi pózerek! :)

Nem volt egy nagy vihar, de azért az udvar közepéről érezni a természet tomboló erejét ... felfoghatatlan, hogy milyen ritkán gondolunk bele abba, milyen kicsik és törékenyek vagyunk és mekkora szerencsénk van, hogy részesei lehetünk egy-egy ilyen viharnak, a reggeli fényvarázsnak, egy kora reggeli zápor illatorgiájának, a virágok sokszínűségének, az erdő illatának...

A mai zuhé beindította a fantáziámat és elképzeltem, mi lenne, ha most - várva, hogy a vihar lecsapjon - nem lenne egy ház tőlem pár méterre, ahová beszaladhatok, amint megérzem az első esőcseppeket. Azt hiszem a "viharvadászok" a szó szoros értelmébe átélhetik a természet tomboló erejét, főleg ha nem mellettük halad el a buli, hanem mondjuk felettük... Az is elég hátborzongató élmény volt, ahogy érzékeltem, hogy közeledik felénk ez a nagy kupac szürkeség, a szél, a cikázó villámok...kint átélni egy ilyet a pusztába...nos...biztosan összetojnám magam...de egye fene, szívesen átélném egyszer...talán kétszer is :)