Stúdió ... Korniss Péter ... ???

Ez az év eddig minden várakozást felülmúl: tavaly még kesze-kusza lépések egyszerre szépen sorba rendeződtek és olyan maguktól értetődőnek látszanak, mintha eleve olyan egyszerű lett volna őket kitalálni! Még karácsony után vált egyértelművé, hogy elérhető közelségben van egy használt és viszonylag komplett stúdiófelszerelés kedvező áron. Amint elkezdtem puhatolózni váratlanul befutott egy kecsegtető ajánlat egy stúdió helyiséggel kapcsolatban... Mindkettőt megvizsgáltam a saját szememmel, majd megdörzsöltem azokat és a tettek mezejére léptem: a felszerelés már itt pihen a szobában, bevetésre vár; a helység februártól tesztelhető...Ha ilyen tempóban haladunk július végére akkorát fordulhat velem a világ, hogy csuda! :)

Van feladat bőven - alkalom tehát lenne bőven a felszerelést és ezáltal a helyiséget is kihasználni! És alig várom már, hogy önálló ötletek pattanjanak ki a fejemből...érezni akarom a kreatív elme munkálkodását, amikor rájövök erre meg arra... Habár sosem hittem, hogy ennyire bepörgök majd a mesterséges világítással rajzolt fényért, de a műtermi órák varázsa birizgálja az agytekervényeimet! :)

Szintén váratlanul futott velem szembe egy lehetőség, amire rögtön éreztem, hogy nem mondhatok nemet! Mint kiderült évek óta szerveznek az Erzsébetligeti Corvin Színházban ingyenes fotóelőadásokat neves fotósok részvételével. Nem sopánkodok azon, hogy eddig nem tudtam róla...nyilván jó lett volna korábban is ott lenni ezeken a rendezvényeken...inkább annak örülök, hogy a mostani alkalomra eljutottunk! Amúgy meg tuti, hogy ez volt az eddigi legjobb! :D Remek volt! 3 órán keresztül hallgattuk tátott szájjal a 76 éves Kossuth-díjas fotográfust, Korniss Pétert. Olyan volt, mint egy színházi előadás - elmesélt egy olyan életet, amit csak és kizárólag egyedül Ő élhetett le úgy ahogy...több, mint negyven éve fotóz táncházat, tájat, eseményt...az életet, ahogyan körülvette Őt. Minden képén átjön az a különleges, mély érzés, ami valószínűleg magánemberként is jellemzi: a kötődés. Az előadást is azonos című kötete köré fűzte fel, ami olykor vicces volt, néha viszont megható. Az előadásában benne volt sok-sok év rutinja. Látszott, hogy nem először áll színpadon ennyi ember előtt és az is biztos, hogy nem egyszer mesélt már ezekről a képekről. Mégis a bő két órás előadása után fel tudtunk tenni Neki olyan kérdéseket, amiknek örült és tényleg elgondolkodtatták... Több évtized tapasztalatát, élményeit ...egy életművet 3 órába sűríteni lehetetlen küldetés! Ez a pár óra mégis kielégítő élmény volt. Hallgattam és néztem volna még órákig, de amikor a végén felmehettünk hozzá a színpadra és dedikálhattam anyósomnak a Jászságról készített fotóalbumát és válthattam Vele pár szót...láthattam testközelből a Mesternek a szemét, amin keresztül Ő látta/látja a világot ...láthattam a kezét, az "exponáló ujját" ;) és még viccelődött is...és természetes volt...Olyan élmény volt, amit sosem fogok elfelejteni! Sok erőt kívánok Neki és egészségben, szeretetben gazdag hosszú éveket még!!!

Remélem lesz még alkalmam találkozni Vele - akár egy előadás alkalmával vagy éppen egy busójárás fotózásakor! :D

Évforduló

Pár napja raktuk csak össze véglegesen az utolsó nap programját. Nagyban belezavart a tervezésbe, hogy 31-én még dolgoznunk kellett, de szerencsére hamar elkezdtem és gyorsan beértem. Miután délelőtt hazaértem, kényelmesen megebédeltünk, bepakoltuk a társasjátékokat a kocsiba, a köd is kitisztult...úgyhogy irány Eger! :)

Tomi barátunkkal már egy ideje tervezgetjük a Munchkin kártyajáték alaposabb tesztelését. Most minden adott volt: volt helyünk, elegendő borunk és kedvünk is játszani...játszottunk is 5-6 órát! :D

11 óra körül mentünk le a városba. A Dobó tér részleges lezárása és az egész ünnepi műsor áthelyezése a Líceum elé kellőképpen összezavart sokunkat: elég sok tétován bolyongó embert láttunk a belvárosban-senki sem tudta, hol is lesz a fő attrakció...mi sem tudtuk! :) Persze addig tököltünk, amíg egyszer csak éjfél nem lett...én éppen csillagszóró keresgéléssel bíbelődtem, amikor meghallottuk az első robbanásokat. Persze ilyenkor mindenhonnan lőnek, de egyértelmű volt, hogy nem abból az irányból jönnek a legnagyobb durranások, amerre mi haladtunk. :) Így hát éjfél után egy perccel lőttem el az első idei képemet, amin számomra két fontos személy éppen csillagszóróval a kezében körkörös mozgást végez! :)

Mire vége lett a lövöldözésnek oda is értünk a tetthelyre, akkor már mindenki SMS-eket írt, telefonált, koccintott és ölelkőzött. Mi is megbontottuk a pezsgőnket és a kritikus tömeg részei lettünk! Hamarosan belefogott az év első bulijába a Mystery Gang - nem kérdés, hogy jó buli lehetett, de a köztünk és a színpad között elterülő tömeg és a hideg meg az elfogyasztott alkohol mennyisége arra ösztönzött bennünket, hogy sétáljunk egy nagyot! :)

Sokáig tartott az este-négy óra körül kerültünk ágyba...jó móka volt! :)

Jó volt így hárman átélni az utolsó és az első órákat! ;)