Pénteken délután 3-ra hivatalos voltam egy szalagavatóra - fotózni. Magával értetődő, hogy ilyenkor - amikor sietni kellene - döcögősen megy a munka és kapkodás lesz...ez most is bekövetkezett! Fél 3 körül értem haza, gyors átöltözés, felszerelés ellenőrzése, kocsiba be, ablakot le, egyesbe be ... az eseményen hárman fotóztunk - volt minden, ami ilyenkor szokott: beszéd, köszöntés, gratulációk aztán jött a buli - amire a diákok vártak: szalagtűzés és tánc! Büszke szülők, tömege, villogó vakuk, tabletek, mobilok...tisztára, mint egy koncerten! :)
5 után értem haza, gyors átöltözés, táskák kocsiba be, ablakot le, egyesbe be ... :) Hárman indultunk, öten értünk Sátoraljaújhelyre, ahol némi kóválygás után megtaláltuk a kolit, ahol az éjszakát töltöttük. Itt még várt ránk két fő, így lettünk heten...mint a törpék a mesében, vagy mint a gonoszok ... A koli melletti csarnokban disco volt...de szerencsére a régi egyházi épület falaiból nem spórolták ki az anyagot...tudtunk aludni is!
Reggel kissé félve hagytuk ott a kocsit az iskola parkolójába és indultunk el busszal Vágáshutára. Mivel aznap már máshol aludtunk, a kocsiért csak vasárnap mentünk vissza...
Tavaly a vágáshutai kocsmát este értük el, amikor még viszonylag nagy élet volt - pálinkafőzés, zenebona, kedélyes vendéglátók! Szombat reggel elég nagy nyugalom volt, csak az ivó melletti portán szorgoskodott két helyi fiatal srác. megnéztük a szépen felújított szlovák tájházat, belőttük a GPS-t és nekilendültünk a borz-tanösvénynek. 3 objektívet cipeltem magammal a hátizsákon felül, ami estére igen csak éreztette a hatását...de reggel még vígan hasaltam az avarban és lestem a vízcseppeket a növényzeten...faltuk a kökényt, cseverésztünk és lassan elértük a település utolsó házait. Itt csatlakozott hozzánk "A nyolcadik utas a Ha..." ja nem ... nyolcadik útitársunk egy gyönyörű macsek, Mirci (Kornél után szabadon...) Azóta is folynak a találgatások és az ujjal mutogatások, hogy ki csalta ki a kocsi alól, vagy a kapu alól...de mindegy is, a lényeg, hogy a macska teljesen belénkhabarodott! :) Úgy tekergett, dorombolt, két lábon fejjel nyomakodott mindenkinek...nagyon komoly udvarlást hajtott végre! :) cirógattuk, simogattuk, fotózkodtunk, stb. aztán továbbmentünk...volna...de hősünk nem tágított! Lábak között, alatt suhant el, nyávogott baktatott körülöttünk és hiába próbáltuk elzavarni, megijeszteni esélyünk sem volt...végérvényesen magunkhoz láncoltuk! 5 km-en ügetett velünk...a következő bélyegző pontig, ahol egy nagy farakáson ülve töltöttük fel energiakészleteinket. A falatokból persze jutott a macseknak is, aki vadállat módjára lakmározott...Mire mindenki befejezte a táplálkozást, bélyegeztünk és indultunk a cica eltűnt...Egyes feltételezések szerint az 5 km túra után (csoda, hogy végig bírta!) és a kiadós ebéd után bebújt a farakás közé és talán még most is alszik...a lényeg, hogy nem láttuk többé, de a túra végéig nagyon sokat emlegettük...hősként tekintünk rá és reméljük, hogy él még! :)
Útközben csodákat láttunk: gombákat, vízmosásokat, baglyot, naplementét...Ránk esteledett, mire beértünk Makkoshotykára, ahol a plébános és családja fogadott minket a szállás szomszédságában. Aznap két disznót öltek le és éppen a zenészeket látták vendégül. A szíves fogadtatás pálinka, bor és must kóstolásban teljesedett ki, amiért ezúton is hálásak vagyunk! :) A vendégház egyszerű de jól felszerelt kényelmes ágyak, meleg víz, konyha...minden, amire éppen szükségünk volt! Hamar nekifogtunk a vacsora elkészítésének és hamarosan sercegett a szalonna, illatozott a hagyma rajta és forrt a tészta a vízben...vacsi után egy laza másfél órás társas-party (1 menet!!! :) )
Reggel a tegnap este elmaradt bélyegzést pótoltuk - érdekes módon ez a pecsét is egy kocsmában van!!! :D beleszippantottunk a helyi feelingbe. Jót mosolyogtunk, maikor egy fickó sörrel a kezében kihúzta az egyik széket, le akart ülni...hirtelen megfagyott a levegő...hirtelen minden tekintet rászegeződött...megfagyott a levegő...a pultos lány felszisszent és így szólt: "Te Pityu!!! Tudod, hogy az a Józsi helye..." ( a nevekre nem emlékszem, fiktívek...) kiderült, hogy a boltban is van egy bélyegző úgyhogy azt is megnéztük :) majd elindultunk...a kocsmában akkor már igen nagy élet volt és kíváncsi méregető tekintetektől övezve hagytuk el a falut.
Némi sár nehezítette a dolgunkat...aztán egy komoly kaptató...és a meleg...sütött ránk a nap, nagyon kellemes enyhe idő volt! Mire felértünk a Megyer-hegyi Tengerszemhez teljesen kimelegedtünk. A tengerszem évszázadok alatt kialakult mesterséges képződmény, mely kőbányászás eredménye. Pár száz évvel ezelőtt malomköveket termeltek itt ki. A XIX.sz-tól azonban hanyatlani kezdett a termelés és az üregek feltöltődtek vízzel...Szép látvány és népszerű kirándulóhely - egyedül itt találkoztunk túrázókkal!
Sárospatakba érve elváltam a csapattól és visszastoppoltam Sátoraljaújhelyre, hogy a kocsival aztán visszamenjek a többiekért. A várnál találkoztunk, ahol régóta dédelgetett álmunkat szerettük volna megvalósítani: évekkel ezelőtt jártunk itt egy tündéri kávézóban, ahol csodafincsi forrócsokit, sütit, teát lehetett kapni...sajnos csalódnunk kellett, mert a hely megszűnt és egy drága cukrászda lett a helyén...ezért egy kicsit odébb ültünk be egy családias hangulatú helyre, ami kielégítette minden igényünket: remek sütik, kedves kiszolgálás és még csoportkép is készült!
Jó móka volt, remek társaság, szép idő ... na és jó sok fénykép! HA eddig elolvastad, egy hős vagy...ezek után csak lejjebb kell görgetni és megpróbállak vizuálisan is elvarázsolni :D
